Az önsorsrontók sokan vannak. Az első mozdulat pedig a lélekben bekövetkezett mozdulatlanság. Azaz, amikor ahelyett, hogy nemet mondanánk, dermedten hallgatunk. Vagy… igent mondunk. A nemet kimondani egészen kis dolgokban sem tudjuk. Pedig, ha nemet mondanánk egy idegen akaratra, akkor magunkra mondanánk igent. De ki az, aki magára igent tud (mer) mondani? Aki felismeri a saját akaratát, bízik saját ítéletében, és jön a közhelyes lényeg: elfogadja önmagától önmaga szeretetét.

Egy filmben hallottam a következő okosságot: mindenki csak azt a szeretetet képes elfogadni, amit úgy gondol, hogy megérdemel. Hát ez szíven ütött. Szóval az a másik szerencsétlen hiába halmoz el minden földi jóval, a mérték én vagyok. S mi történik, ha nem szeretem önmagam? Az történik, hogy rájövök, hogy az adok-kapok-ban alul maradtam. Érzelmi tartozásba vágtam magam. Na, és ki tudom egyenlíteni a tartozást? A nagy fenét. Hiszen módszeres öngyűlöletünk számításai alapján kevesek vagyunk az élethez. Mi következik az után? Az érzelmi eladósodottak elkezdenek haragudni a jótevőre. A harag lehet hallgatás, mélabú, frusztráltság, dühkitörés, apróságokon való rágódás. A lényeg a módszeres mérgezésben van. Abban, hogy nem mondunk igent a jóra.

Az önpusztítás első lépése, hogy nem mondunk igent a jóra. Nem mondunk igent magunkra. Viszont ezzel együtt nem mondunk nemet másra, mert a magunk szempontjait kizárjuk. Azt figyeljük, hogy mit akar a másik. Csapda. Ő jót akar. Vagy rosszat. De mi mit akarunk? Azt, amit ő, vagy azt, amit én? És mi van, ha ez ütközik? Ki nyom le kit?

Gyermekkorban kezdődik. Mit mondhat a gyerek, ha becsapják a boltban? Ha azt parancsolják, hogy egyen? Ha azt látja, hogy bántják a barátját? Ha megszégyenítik mások előtt? Ha öregemberek simogatják? Ha a szüleivel szemben kell képviselnie magát? Ha mindenki szív valamit? Ha a felnőtteket hazugságon kapja? Ha mindenkinek köszönni kell? Puszit, pacsit, mosolyt adni?

És később?

Klienseim legnagyobb részének az a célja, hogy megtanuljon nemet mondani. Hogy felismerje önmagát, vagyis azt, hogy mire mond egyúttal igent. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy ha nem mondasz nemet az idegen akaratnak, azonnal leemelsz egy követ a védőbástyádról. Ha igent mondasz magadra, akkor viszont építed azt. És vigyázat! Nem börtönt építünk! De az már egy másik téma lesz…