A hétköznapok monotonitása során sokszor észrevesszük saját magunkon és a párunkon is, hogy úgy közlekedünk a lakásban, mintha a másik ott se lenne, csak kerülgetjük egymást.

Mindketten a saját dolgainkra koncentrálunk, tele van a fejünk a saját hétköznapi problémáinkkal, feladataikkal. Ha egy ilyen időszak sokáig tart, csak növeljük az eltávolodást egymástól. Ebből az állapotból már nagyon nehéz az intimitást, bensőségességet visszahozni. Ha annyiban hagyjuk és a szőnyeg alá söpörjük ezt az érzést, akkor elkezdjük építeni a falat kettőnk között.

Ellenben ha szeretnénk, hogy ne váljanak a hétköznapok ilyen rutinszerűvé, magányossá, akkor ezt egyszerűen tudjuk orvosolni.

Keressünk két szabad órát egyik hétvégén, amikor mindketten ráérünk. Üljünk le és írjuk össze külön-külön, hogy mi az, amit ha a másik megtesz, akkor érzem belőle a szeretetét, odafigyelését. Legalább 10-15 dolgot írjunk össze:

pl. amikor hazaérek leteszed, ami a kezedben van és kijössz az ajtóhoz üdvözölni, amikor fáradtan hazaérek, nem kérdezgetsz, csak készítesz nekem egy finom vacsorát és mellettem vagy, ha hétvégére te javasolsz valamit hétvégi közös programot..

Két fontos dolog van a szeretet igények összeírásánál. Egyik, hogy ne valami általánosságot kérjünk (például: legyél figyelmes hozzám), mert ebből a párunk nem fogja tudni, hogy ez mit jelent nekünk. Legyünk minél konkrétabbak!

Másik, hogy lehetőleg ne azt fogalmazzuk meg, mit ne tegyen a másik, hanem azt, hogy mit tegyen. Ha feltétlen összefügg ez valami olyan tevékenységgel, amit szeretnénk, ha kerülne, akkor is inkább úgy fogalmazzunk, hogy ahelyett mit szeretnénk inkább.

Ezután írjuk le azokat a szituációkat is, amelyek magányossá tesznek, amelyek során szinte fizikailag érezzük az eltávolodást a párunktól. Ezeket is egészen konkrétan írjuk le.

Utána már csak annyi a teendő, hogy minden nap egyetlen dolgot tegyünk meg a párunknak, amiről tudjuk, hogy érzi a szeretetünket. Csodákra képesek ezek az apró gesztusok.

A magányos tevékenységekről szóló listát olvasva pedig közösen ötleteljünk, hogyan lehet a magányos szituációkat vidámabbá tenni.

Később, ha mégis jön egy nehezebb időszak és megint érezzük, hogy eltávolodunk egymástól, akkor csak észre kell venni, előkapni a listánkat (amit talán már kivülről is tudunk) és kezdjük megint adogatni a figyelmünket, szeretetünket a társunknak a saját igényei szerint.