Jó úton, bizony! Önmagában az is értékes, hogy reflektálsz önmagadra, látsz egy irányt, amit követni szeretnél.

Már az elején lelövöm az írás poénját, Brian Tracyt hívom hozzá segítségül:

„Teljesen mindegy, mennyire körültekintően terveztél és szerveztél meg mindent előre, életed jellemzően a “két lépés előre, egy lépés hátra” sorozatából fog állni. Attól kezdve, hogy elindulsz a célod felé, folyamatosan korrigálnod kell az útvonalat.”

Álomdömping:

Mostanában mindenkinek kötelező valami oltári nagyot álmodnia. Sőt! Olyat illik álmodni, ami meghaladja a legmerészebb elképzelésünket is, és hinni kell benne, hogy teljesül. Aki nem álmodik nagyon nagyot, az nem merész, nem küzd, kishitű és szűklátókörű. Vagy elfelejtette egykori álmodozó önmagát, gyáva, megalkuvó, és beszorult a létbe. Valahogy úgy látom, hogy az álom, a messzi, káprázatos, elbűvölő álom olykor mégis csalóka és passzivitásba hajt. Hiszen sokszor olyan elérhetetlen, hogy egy lépést sem teszünk érte. Ez az önszabotázs. Pedig fölfelé kell haladnunk, egyik lépést megtenni a másik után, apróbb célokat teljesíteni, és végtelen türelemmel, folyamatos lépcsőzéssel közeledni, haladni fölfelé.

Mások álmait álmodjuk?

Nem is az álmokkal van baj. Lehetnek bármekkorák. Mások álmaival van baj. Amikor nincs sajátunk, vagy az – szerintünk –  nem elég nagyszabású, vagy elképzelésünk sincs, merre haladjunk, és hol keressük a nagy álmot. De hopp, épp van a közelben egy kölcsönvehető álom.

Az internet tele van lízingelhető álmokkal. Soha annyi ötlet, javaslat, késztetés nem jelent meg az emberek látómezejében, mint manapság, arról, hogy voltaképpen mire is kellene vágyakozni, és miként kellene magad jól érezned a bőrödben, és hogyan juthatsz el a Nirvánába.

Például sokkal boldogabb leszel, ha a megfelelő színeket viseled magadon. Vagy költs sok pénzt a ránctalanításra, majd pedig egy másik oldalon arra szólítanak fel, hogy barátkozz meg a koroddal, mert az valami csodálatos, amikor méltósággal öregszik meg az ember.

Vagy, hogy sohasem késő új munkát/párt/ életcélt/ mozgásformát találni, és azonnal rugaszkodj el a földtől, mert az is lehet, hogy, ha nagyon hiszel benne, kinőnek a szárnyaid.

Nem, még mindig nem az álmokkal van baj. Azzal van baj, hogy ez a zűrzavar csak akkor lesz átlátható, ha van egy belső tengelyünk, iránytűnk, sugallatunk, aminek néha ugyanúgy meghalljuk a hangját, mint a kinti zajnak.

Belső iránytű:

Coachként azt tapasztalom, hogy kivétel nélkül mindenkinek van belső iránytűje.

Sokszor sokkal egyszerűbb kiguberálni a lomok alól ezt az elveszett iránytűt, mint gondolnánk.

Keresd az iránytűdet a zűrzavarban! Selejtezz! Sok a szemét, amit tárolsz.

Két lépés előre, egy hátra?

Árnyalja a képet, ha a lépcsősor, az álomrepülő a ködbe vezet. És amikor a ködbe érünk, már nem látunk hátra, de még előre sem, így csak bizakodhatunk abban, hogy, ha előre és fölfelé tartunk, akkor oda is érünk. Nos, ilyenkor nem szabad megijedni a visszacsúszástól. Benne van a pakliban. Célozni kell, és csak onnan tudjuk meg, hogy jól céloztunk-e, ha lövünk is néha. Puff, mellé ment? Újra kell tölteni? Hát persze! De már tudjuk, hogy jobbra vagy balra kell tartani a következőnél. Úgyhogy: hajrá, újratervezés!