Akik ismernek, tudják rólam, hogy az utazás a hobbim. Barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek általános véleménye, hogy „Ti mindig olyan fura helyekre utaztok.” Év elején felteszik a kérdést: „Az idén hová lesz az utazás? Biztos nem egy átlagos helyre.”  Érdekli őket a téma, kérdeznek, kíváncsiak, sokan mondják is, hogy „Jaj, én is elmennék oda, de…”.

Jó néhány évvel ezelőtt én is ezt mondtam, amikor valakiről hallottam, a világ egy különleges tájára utazik. Aztán egyszer, amikor ismét egy nagyon színes beszámolót hallgattam végig egy este, azt mondtam magamnak: ”Most miért mondom, hogy de…? Ezek nem is igazi kifogások.”

Aztán meg észre is vettem valamit. Mi az, amit egy utazás után másoknak elmesélsz, pároddal, társaságban gyakran felemlegetitek, eszetekbe jut? Mikor minden teljesen rendben volt? Mikor megvalósult az előre látható forgatókönyv, az előre kitalált program? Tapasztalatom szerint NEM. Azt meséljük el, ami nem volt hétköznapi. Amikor megoldottunk egy váratlan helyzetet, amikor sikeresen elhárítottunk akadályokat, feltaláltuk magunkat, közösen kitaláltunk megoldásokat.

A képzettebbek már tudják, miről van szó. A kulcs kifejezés a KOMFORTZÓNA. Igen, ez a manapság nagyon divatos fogalom, amin illik kívül kerülni, ha fejlődni szeretnénk. Ha egy tőlünk jelentősen különböző kultúrájú országba utazol, akkor a busszal, vonattal, repülővel szó szerint a komfortzónádon kívülre utazol. Minél nagyobb az un. kulturális sokk, annál inkább.

Azonkívül, hogy sok élménnyel gazdagodsz, ami életed végéig megmarad neked és visszagondolva rá újra és újra átélheted, minden alkalommal önmagadról tudsz meg új dolgokat. Tehát egy fizikai utazás egyúttal lelki utazás is befelé.

Mi is az, amit ilyenkor megtapasztalhatsz?

  • Előítéleteiddel való szembesülést, annak elengedését. Teljesen más kultúrájú, vallású, életmódú emberekkel találkozhatsz, akikről itthon esetleg voltak előfeltételezéseid, de személyesen megismerve őket ezek gyakran teljesen megszűnnek. Intenzív formában láthatod, hogy MÁSOK mások, és ők is teljesen rendben vannak.
  • Rugalmasságod, alkalmazkodóképességed növekedését. Sok országban hiába tervezel előre, úgysem úgy lesz. Persze dühönghetsz, ha nincs ott az autó, nem azt a szállást kapod, zárva van egy hely, nincs mosakodási lehetőség. De egy idő után rájössz, hogy felesleges, mert helyette lesznek más élményeid. Egy segítőkész ember, egy véletlenül meglátott kis utca, egy váratlanul jött finom ebéd. Vagy annyi, hogy pároddal közösen megoldottatok valamit, igazi csapatként működtetek.
  • Valódi együttérzést érezhetsz és mutathatsz az elméleti Teréz anyaság helyett. Vannak helyek, ahol nagyon szegényen élnek az emberek. Az első sokk után rájöhetsz, hogy nem tudsz mindenkit megmenteni, a sajnálkozásnak semmi értelme és akkor teszed a legjobbat, ha megpróbálod felvenni a tempót és az ottani életmód szerint működsz, fogyasztasz. Így is rengeteg ember fog általad boldogulni.
  • Fogyasztásod közelebb kerülhet a valóban szükséges szinthez. Pazarlás nélkül. Megláthatod, hogy mennyi mindenre nincs is igazán szükségünk és mennyi minden nélkül is teljesen jól meg tudunk lenni. Gyakran előfordul, hogy valamilyen tárgytól véletlenül, vagy szándékosan meg kell válnod. Átélheted, hogy még ezután is van tovább élet.

Ha most le szeretném írni azokat az élményeket, amelyek alapján a fenti következtetésre jutottam, nagyon-nagyon sok oldalt megtölthetnék. Inkább arra biztatnálak, szerezz Te is sajátokat.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy szinte minden kultúrában kialakult a zarándoklat szokása. Eleink nagyon bölcsek voltak és tudták, hogy amikor elindulunk annak ellenére, hogy tudjuk, nehéz lesz, küzdenünk kell, és semmi sem lesz olyan, mint ahogy megszoktuk, nincs annál jobb érzés, amikor arra gondolunk: Megcsináltuk! És ha ez ment, akkor sok minden más is menni fog.